Társunk a Rottweiler a III. évezredben is
A kérdésnek különös aktualitást ad az új, a technológia évezredeként is emlegetett kor, mely új kihívásokat jelenít meg az ember és a kutya több évezredes kapcsolatában, s a modernkor emberi társadalmához alkalmazkodni képes „modern „kutyát kíván. A mai Rottweiler jól példázza, hogy egy több évezredes gyökerekkel rendelkező igen régi fajta, mely az elmúlt 150 évben más régi fajtákkal együtt átesett a használati funkció gyökeres változtatásán, képes volt eredeti karakterét és fajtaképét megőrizve, számára új közegben új igényeknek kiválóan megfelelni. A Rottweiler képes, és rendkívül alkalmas a mai kor embere és családja – így gyermekeinek is – hűséges, barátságos, ha kell rettenthetetlenül védelmező társa lenni.
Írom ezt mindannak ellenére, hogy Európa szerte, s hazánkban is néhány tragikus eset okán a nagytestű erős – így potenciálisan veszélyt rejtő – kutyák tartása, tenyésztése olykor hisztérikus ellenérzéseket vált ki. A polémiát, elkerülendő annyit szeretnék saját személyes évtizedes tapasztalataim alapján is leszögezni, hogy minden kutya olyanná válik amilyenné az ember, teszi. Teljes egyetértésben a fajtagazda Általános Német Rottweiler- Klub az ADRK, és a külföldi fajtaklubok véleményével mi is valljuk, hogy a Rottweiler nem harci kutya!
De nézzük milyen is valójában.
Az FCI 147. fajtastandardja részletesen rögzíti a fajta megjelenését, fajtajegyeit és karakterét, mely az ideális típust testesíti meg.
Mindehhez ismerni kell eredetét, mely a római korig nyúlik vissza, ahol a római légiók élelmezéséhez kellő az Alpokon a Germániai limesekig lábon terelt marhacsordák mellett hajtó és pásztorkutya szerepet töltött be. A mai Rottweil am Neckar város környékén lett honos, ahol az évszázadok alatt más nagytestű fajtákkal keveredett. Fő feladata évszázadokon át, változatlanul a marhacsordák hajtása, ura jószágainak és tulajdonának védelme négylábúaktól és kétlábúaktól. A későbbi birodalmi városról kezdték nevezni Rottweili mészároskutyának, mert feladatává vált a mészárszékekben a marhák kordában tartása is. A középkorban a Baden-Würtenbergi fejedelmi udvarban nagyvad vadászatra is használták, ereje és gyorsasága, félelmet nem ismerő bátorsága folytán megállta a helyét a kor szokásai szerinti vaddisznó és medve vadászatokon is. A dél-német parasztok tejeskocsi elé fogva vontató kutyának is használták, melyre alkalmassá tette ereje és kitartása. A XX. század elején eredeti használata megváltozott, mert immár a vágómarhákat vasúton szállították.
Ekkor Németországban más fajták mellett a Rottweilert is megvizsgálták, alkalmas-e katonai és rendőrségi szolgálati célokra. Hamar kiderült, hogy adottságainál és intelligenciájánál fogva rendkívül alkalmas szolgálati munkakutyának is.
Az I. világháborúban más német munkafajták mellett a Rottweilert is nagy számban használták szanitéc és futárszolgálatra a lövészárkokban, s a II. világháborúban is a német hadsereg páncélos alakulatainál használták szolgálati kutyaként.
Világszerte használják kiváló eredménnyel a rendőrségnél, mint járőr- és nyomkövető kutyát, objektumok őrzésére, de elismerést vívott ki magának az utóbbi évtizedekben, mint katasztrófa mentőkutya is, s vakvezetőként is kiválóan megállja helyét. Ideális sport és kísérőkutya, karaktere jól ötvözi az erőt, a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot és a robbanékony aktivitást.
Így alakult az évszázadok alatt a mai Rottweiler jelleme, és külleme a használat során.
Közelebbi rokonságába tartoznak a svájci pásztorkutyák, az FCI II. fajtacsoport besorolása a molossoid csoportba sorolja, a dogszerűekkel együtt.
„A Rottweiler közép nagy-nagy, zömök kutya nem könnyű és nem túl nehéz, nem magasra állított és nem levegős. Lényében helyes arányban áll az erő a fordulékonyság és a kitartás. Karakterére (Wesenére) jellemző a békés barátságos alaptermészet, a gyermekszeretet, nagyon függ gazdájától, engedelmes, vezethető és munkaszerető. Tősgyökeres, ősi benyomást kelt, magabiztos, erős idegzetű és rettenthetetlen. Nagy figyelemmel reagál környezete ingereire.” A fajtát így írja le összességében az FCI standard.
Az American Kennel Clubhoz tartozó American Rottweiler Club a wesenképet így foglalja össze: A Rottweiler alapvetően nyugodt, magabiztos és bátor kutya, tartózkodó magatartású, nem bonyolódik azonnali feltétlen barátkozásokba. Magabiztos, így a környezetében érő ingerekre csendben, valamiféle várakozó magatartással reagál. Veleszületett vágyat érez háza és családja védelmezésére, intelligens és rendkívül alkalmazkodó az őt érő szélsőséges körülmények között. Erős készséget mutat a munkában is mely különösen alkalmassá teszi kísérő, őrző-védő, és általánosan mindennemű feladat elvégzésére.
Mindkét leírás hangsúlyozza, hogy a Rottweiler szilárd kiegyensúlyozott idegzetű nyugodt, és jóindulatú kutya. Az ettől eltérő karakterűek, a kimondottan agresszív alacsony ingerküszöbű kutyák, a kifejezetten ostoba, letompult, vagy ideges ijedős kutyák nem felelnek meg a fajtával szemben támasztott pszichikai követelményeknek, így nem viselik magukon a Rottweiler Wesenjegyeit. Mindezen követelmények elengedhetetlenek az emberrel harmóniában élő Rottweilerrel szemben.
A fajtagazda ADRK és a Nemzetközi Rottweilerszövetséghez (IFR) tartozó szervezetek – hazánkat a Magyarországi Általános Rottweiler Klub (MÁRK) képviseli – a tenyész kiválasztás alapvető szempontjának tartják a fent bemutatott Wesen képe szerinti tenyész minősítést. A német gyakorlat szerinti tenyész alkalmassági vizsgákon (ZtP.) a tenyész bírók a megfelelő idegrendszernek – Wesennek – nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint az egészségességet és használhatóságot nem befolyásoló küllemi hibáknak. Így nem kerülhet tenyésztésbe hibás karakterű állat.
A vizsga során sokoldalúan mérlegelik az egyed reakciói, általános viselkedése alapján az ösztönkészletét: kitartását, bevethetőségét, vezethetőségét, megnyugvási képességét, és terhelhetőségét is. Az optimális ösztönkészletű egyednek minden mérlegelési szempontnál a közepes, vagy magas minősítést kell kapnia.
Az egészséges karakter mellett a kutya egészséges anatómiája és életereje is fontossággal bír. Különös figyelmet érdemel a csípőízület egészséges diszplázia mentes állapota ugyanígy a könyökízület diszplázia mentes állapota is. A tenyésztésre szánt egyedeknél a szakorvosi röntgenigazolás a mentességről, előfeltétele a tenyész alkalmassági vizsgán való felvezethetőségnek.
A fajtastandard szerinti küllemi követelmények fontosak a fajtakép, fajtajelleg hangsúlyos fennmaradása érdekében, mint ahogy a minél egységesebb típus tenyésztése a kívánatos, hogy ne különüljön el a fajta helyi változatokra, megőrizvén az egységes fajtajelleget.
A standard a Rottweilert a kvadratikusnál hosszabb törzsű, erőteljes, erős csontozatú széles és mély mellkassal rendelkező jól izmolt egyenes végtagállású hátul megfelelően szögelt félhosszú szőrű (ún. Stockhaar) fekete szabályos jól elhatárolt vörösbarna jegyekkel bíró zömök nagy kutyának írja le. Mely teljes ollós záródású fogazatú (42 fog) erős középhosszú kellően ívelt nyakú, erős fejű kifejezett járomcsontokkal és stoppal, közép nagy háromszögletű jó tűzésű, fekvésű fülekkel, erős a koponyánál rövidebb arcorri résszel, (fang) mely tompa ék alakú, lehetőleg száraz nyakbőrrel mandula formájú sötétbarna szemekkel, és fekete orrtükörrel és jól zárt ajkakkal és sötét nyálkahártyával bír.
Farkát 1-2 csigolyára kurtították, jelenleg Németországban és Skandináviában a kupírozást már törvény tiltja, így a kupírozatlan hosszú farkú Rottweiler a standardban is változást hozott. A hosszú farkú egyedeknél a farok tűzése változatlan, a tartás lehet egyenes, függesztett, vagy ún. szablyafarok, mely enyhe ívben a hátvonal fölé emelkedik. Diszkvalifikáló hiba a spicc jellegű a hátvonalon csavarodott farok, a törött farok, és a test hossztengelyétől jelentősen eltartott ferde farok. Németországban sem kiállításokon, sem tenyész alkalmassági vizsgákon vagy Körungon kupírozott farkú Rottweilert nem lehet felvezetni.
A kanok mérete 61-68 cm az ideális marmagasság 65-66 cm, s kb. 50 kg. Testtömegűek, a szukák mérete 56-63 cm az ideális marmagasság 60-61 cm kb. 42 kg testtömeggel.
A Rottweiler ügető típus, így a mozgás ezen keresztül a végtagok állása szögellése az ízületek állapota, a martájék a vállöv a hát a csípő és keresztcsont a far a térd és csánk ízületek megfelelő alakulása létfontosságú kérdés a lendületes térölelő mozgás, a hátulsó végtagok erőteljes tolása és a megfelelő lépéshossz érdekében.
Minden anatómiai hiba mely a használhatóságot – igy a kívánt mozgásteljesítményt – befolyásolja, súlyosabb megítélés alá esik, mint a kisebb küllemi hibák.
A kívánatos arányok: a törzshossz nem több mint 15 %-al haladja meg a marmagasságot. Az elülső végtagok egyenes állásúak, a lapocka hossza megegyezik a felkar hosszával, a lapocka és a felkar által bezárt szög kb. 95 fokos, így a könyök mélyen a mellkas alatt van, s feszesen illeszkedik a törzshöz. A lábtő erős, rugalmas, a mancsok jól íveltek és zártak.
A hátulsó résznél a csípőcsont és a combcsont, a combcsont és a sípcsont, a sípcsont és a hátulsó lábközépcsont 90 foknál nagyobb tompa szöget alkotnak, a csánk erős és inas, a lábtő feszes, az ujjak zártak, valamivel hosszabbak az elülső végtagokénál. A hátulsó szögellés nem meredek és nem merev. Mindezen arányok hiánya a Rottweilert heterogén megjelenésűvé teszi, rontja a mozgás dinamikáját és harmóniáját, továbbá csökkenti az állat kitartását, mely így csak csökkent teljesítményre képes.
Végezetül hadd idézzek egy neves angol tenyésztőt, Joe Blackmooret, aki, azt mondta: „Rajtunk múlik, hogy biztosítsuk unokáink és azok gyerekei számára, hogy a Rottweiler fajtát ugyanolyan jónak találják, mint az elmúlt időkben, örökletes betegségektől mentesen és ép szellemi képességekkel, megőrizve a nyugalom, a bátorság, a munkabírás alapvető belső tulajdonságait és külsejében is az igazi Rottweiler erős, egészséges benyomását adja.”
Haas Gábor A Magyarországi Általános Rottweiler Klub elnökeként jegyezte , ezt az írást anno. A pontos dátumot nem tudom már, de érdekes, jó írás. Ajánlom olvasásra .
